[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Gondoskodom róla, hogy ne zavarják. Megvizsgálom az édesanyját,
aztán tájékoztatom önt az állapotáról.
 Hadd menjek önnel, doktor úr, szeretném látni!
 Hát, felQlem& de aztán lefekszik és pihen. Édesanyjáért nem kell
aggódnia. Kitombolja a fájdalmát, és hamarabb túl lesz az egészen,
mint ön.
Mindketten Schönau asszonyhoz mentek, aki újra jajgatni és sírni
kezdett.
 Mi lesz velem?  hajtogatta mindegyre.
Az orvos nem bírta tovább hallgatni, különösen, ha a grófkisasszony
szenvedQ arcára nézett.
 Méltóságos asszonyom, most már uralkodjon magán! Végül is
fontosabb kérdés az, hogy mi lesz a gyermekeivel  fakadt ki.
Ellen asszony hirtelen elhallgatott. Az orvos nyugodt, határozott
hangon közölte, hogy felkelhetne, és megpróbálhatna mással is
foglalkozni. MindenekelQtt azzal kellene törQdnie, hogy a lányának egy
kis nyugalmat biztosítson, mivel egész éjjel talpon volt.
Kivezette Dagmart, és ráparancsolt, hogy feküdjön le néhány órára.
Azután utasította a személyzetet, hogy a grófkisasszonyt semmi esetre
se háborgassák, és legalább ebédig teljes nyugalma legyen.
Dr. Hartling, miután néhány pillanatig csöndben megállt von
Schönau úr holtteste elQtt, elhagyta a házat.
V.
Ralf Jansen aznap sokáig nem tért nyugovóra. Órákig ült a nyitott
ablak elQtt, és égQ szemmel nézett Schönau felé. Gondolatban ott látta
az ünneplQ társaság közepette Dagmar grófkisasszonyt Korff báró
karján.
Hogy csillogott a szeme a boldogságtól! Ez a boldogság azonban
nem lehet tartós, nem valódi. A férfi, akit szeret, nem méltó hozzá,
elárulja Qt még az esküvQ elQtt vagy azután. Akkor pedig boldogtalan
lesz. Míg neki, aki a csillagokat is lehozná érte az égbQl, tétlenül kell
szemlélnie a történteket.
Ez illett legkevésbé a természetéhez. A csendes várakozást nem
szívelhette, Ralf Jansen a tettek embere volt.
Pirkadatig ébren maradt, és küszködött a szívét mardosó
fájdalommal. Olyan egyedül érezte magát, mint egykor Ausztráliában,
mikor a honvágytól eltelve csákányát a tiszta, fénylQ aranyat rejtQ
sziklába vágta. Ismét sziklába ütközött, a leküzdhetetlen társadalmi
szokásokba, melyek szerint a grófok nem közösködnek a kereskedQ
fiával. Pedig ez a szikla is fénylQ aranyát rejt, Dagmar grófkisasszony
szívét. Ezt az aranyat azonban már megkaparintotta valaki, noha Q a
világ minden kincsét odaadná érte.
Pirkadatkor végre lepihent. Most azonban  szokásától eltérQen 
nyugtalanul aludt. Álomképek zavarták meg, s ezek nem voltak
örvendetesek. Dagmar grófkisasszonyt látta álmában száz veszély
közepette, melyektQl nem védhette meg.
Hirtelen felriadt, és kiugrott az ágyból.
A nap már felkelt. Ralf szokásához híven hideg fürdQt vett, és
felöltözött. Egyedül készülQdött, gazdagsága ellenére sem tartott
komornyikot.
Reggeli után felnyergeltetett, és kilovagolt a földekre. A szabadban a
feje is kitisztult.
Anyjával még nem találkozott. P kérte rá, hogy sokáig aludjon.
Régen, mikor reggeltQl estig dolgozott, néha mondogatta, hogy
szeretné egyszer rendesen kialudni magát. Most volt rá ideje, és ezt fia
kifejezett óhajára ki is kellett használnia. Ralf ezért elQször egyedül
reggelizett, mert korán kelQ volt. Mikor visszatért a lovaglásból, anyja
és fia együtt költötte el a második reggelit.
Ralf Jansen élete könnyebb lehetett volna, hiszen derék intézQje
volt. Természete azonban nem kedvelte a kényelmet. Minden reggel
korán kilovagolt a földekre, és utánanézett, rendben mennek-e a
dolgok. Azt tervezte, hogy amint elQnyös vétel kínálkozik, birtokához
vásárol még némi földet. Ki is adta az utasítást intézQjének, hogy
rögtön közölje vele, ha a környéken eladó birtokról szerez tudomást.
Aznap reggel a derék ember egy új gépet kívánt bemutatni neki,
ezért találkozót beszélt meg vele.
A jószágigazgató a béresektQl már értesült róla, hogy az éjszaka
folyamán von Schönau úr agyonlQtte magát. A kastély egyik küldönce a
berndorfi földek mentén haladt el, és részletesen beszámolt a
tragédiáról.
Mikor Ralf megérkezett, intézQje ezzel fogadta:
 Odaát Schönauban a tegnapi estély csúnyán ért véget, Jansen úr.
 Hogy érti ezt?
 Úgy, hogy von Schönau golyót repített a fejébe. A kastélyban most
minden a feje tetején áll. Von Schönau asszony hol sírógörcsöt kap, hol [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • uchidachi.htw.pl