A szineszno lanya Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Jó reggelt, m�ltós�gos kisasszony! ki�ltotta G�tz nevetve, s
lekapta a sapk�j�t.
Eva szobormerev alakja erre megelevenedett. F�lpattant a fa-
t�rzsrQl. Kalapja �s a vir�gok a f�ldre hullottak. MielQtt m�g G�tz
�szbe kaphatott volna, Eva m�r messze szaladt, s eltqnt a sqrqben.
Fejvesztve menek�lt, nem is tekintett t�bb�t h�tra.
A f�rfi d�bbenten b�mult ut�na. Hogy elfutott! Elszórta m�g a
kalapj�t meg a vir�gj�t is! Mintha bizony meg akartam volna harap-
ni!
G�tz az otthagyott t�rgyakat n�zegette. Ha ezeket nem hagyja
maga ut�n, m�g azt hihettem volna, hogy valami erdei t�nd�r tett
bolondd�!
Lesz�llt a lóról, f�lkapta a kalapot, s kritikus szemmel vizsg�lgat-
ta. Egyszerq, erdei s�t�hoz illQ, m�gis csinos, sQt nagyon is divatos.
Visszavissz�k neki Woltersheimba. �s a vir�gok? Hm, tegy�k csak
bele a kalapba, legal�bbis ezt a sz�p kis koszor�t. Vill�sreggeli k�z-
ben majd alaposabban szem�gyre veszem ezt a t�n�keny, tal�nyos
kis jelens�get! Meg�ri, azt hiszem...
Ezenk�zben m�r tele is rakta a kalapot a vir�gokkal, s a nyerg�re
erQs�tette. F�lpattant a lov�ra, s indult a kast�ly fel�. Az erdQbQl ki-
�rve megl�tta Ev�t, aki m�r a r�ten �t rohant hazafel�. G�tz szeme
veszedelmesen f�lvillant. Megsarkanty�zta a lov�t, s p�r pillanat
alatt be�rte a menek�lQ l�nyt, elv�gtatott mellette, v�g�l pedig meg-
f�kezte a lovat, leugrott róla, s �gy v�rta be Ev�t. A l�ny meg�llt
elQtte, v�gtelen zavarban, a szeme k�ts�gbeesetten eg�rutat keresett.
G�tz odal�pett hozz�, kant�ron vezetve a lovat.
M�ltós�gos kisasszony! Ezer bocs�nat, hogy �gy megijesztettem
az im�nt hirtelen f�lbukkan�sommal. Hisz nem is tudom, megis-
mer-e egy�ltal�n. Tulajdonk�ppen rokonok voln�nk. Ha nagyon me-
r�sz akarn�k lenni, kuzinomnak is nevezhetn�m, de �n ink�bb az�rt
enged�lyt k�rek erre.
Eva gyors, f�l�nk pillant�st vetett G�tzre. Most nem volt sem g�-
nyos, sem len�zQ az arca. EllenkezQleg! Kedves, megnyugtató mo-
soly j�tszott rajta. Eva �sszekulcsolta a kez�t, s m�lyet sóhajtott, mint
akinek roppant kQ esik le a sz�v�rQl. M�r fut�s k�zben is szidta ma-
g�t, hogy lehetett ilyen bolond, hogy hanyatt-homlok elrohant. H�t
mit fog ezut�n G�tz gondolni róla? Most lesz csak oka igaz�n g�-
nyolódni! M�g egyszer f�lpillantott r�, gyorsan, m�gis kutatóan. A
f�rfi arca m�r megint komoly volt, sQt, az a komor von�s is visszat�rt
r�, amit a minap l�tott rajta Eva, a tiszt�son. De g�nynak, cs�foló-
d�snak nyoma sem volt ezen az arcon. Eva g�rcs�sen nyelt, �s ked-
vesen gy�moltalan mozdulattal sim�totta ki a haj�t a homlok�ból.
HQsi erQfesz�t�ssel m�g egy halv�ny mosolyt is kipr�selt mag�ból. A
f�rfi nyugodtan v�rt a v�laszra. Eva v�gre meg tudott szólalni.
Igen, sz�rnyen megijedtem! Azt hittem, eg�sz egyed�l vagyok
az erdQn, �s akkor hirtelen megl�tom azt a lovat! Igen az a ló... saj-
nos nagyon ijedQs vagyok. Term�szetesen a lótól ijedtem meg!
Megk�nnyebb�lten l�legzett f�l, hogy ilyen jó �r�gyet tal�lt. Les�-
t�tte a szem�t, s �gy nem l�thatta meg, hogy a f�rfi kiss� elmosolyo-
dik, �s nagy tetsz�ssel n�zi Qt.
No persze! Gondoltam is, hogy csak a lótól ijedhetett meg. Na-
gyon �r�l�k, hogy nem �ntQlem menek�lt el olyan fejvesztve. Na de
a m�sik k�rd�ssel mi lesz? Megengedi, hogy kuzinomnak tekintsem?
Engedje meg, k�rem! Jutta �s Silvie is a keresztnevemen szól�tanak!
Semmi kifog�som ellene, G�tz �r pirult el Eva.
Jaj, de h�t akkor nem G�tz �r leszek, hanem G�tz, csak �gy. �s
hogy illQen kezdjem a rokons�got, el is hoztam a kalapj�t �s a vir�-
gait. A nagy siets�gben elfeledkezett róluk.
Ezzel leoldotta nyerg�rQl a vir�gokkal t�m�tt kalapot, s �tny�jtot-
ta Ev�nak. Az reszketQ k�zzel vette �t, k�sz�nQ szavakat hebegett, s
el akart osonni a f�rfi mellett. �m G�tz el�llta az �tj�t.
De h�t nem akarja f�ltenni a kalapot, Eva? Tartom addig a vi-
r�gj�t. �s azt�n meg kell engednie, hogy a kast�lyig k�s�rjem. Ugya-
nis �ppen meg akartam magukat l�togatni.
Eva nem mert ellentmondani. Kivette a vir�gokat, s figyelmetle-
n�l, nagy sietve a fej�be csapta a kalapot. G�tz azonban figyelte.
Ferde egy kicsit, billentse kiss� jobbra tan�csolta elfogulatlan,
unokafiv�ri mosollyal.
Eva engedelmeskedett, majd k�rdQen pillantott r�.
Most m�r jó mondta G�tz megnyugtatóan. Tekintete a f�lig
k�sz koszor�ra t�vedt. Jaj de csinos munka! emelte k�zelebb a
vir�gokat. Vajon kinek sz�nta? S arra gondolt k�zben, milyen
sz�pen illen�nek a gy�ng�d vir�gok Eva gesztenyebarna haj�ba.
Jutt�� lesz felelte a l�ny, mik�zben elindultak a kast�ly fel�.
Majd minden reggel hozok neki.
�, de m�ma megzavartam, nem k�sz�lt el vele.
Sebaj, majd otthon megcsin�lom.
Gyakran s�t�l egyed�l az erdQben?
Szinte minden reggel.
�s nem f�l?
Nem. Papa szerint nincs mitQl.
G�tz arra gondolt, lehetetlen is volna b�ntani ezt a l�nyt, ha ilyen
f�l�nken n�z az emberre. Eva visszavette a vir�gait, G�tz pedig a
csuklój�ra tekerte a ló gyeplQj�t, �gy mendeg�ltek lassan tov�bb.
A f�rfi pillant�sa egyre-m�sra Ev�ra t�vedt. M�g mindig nem
tudta f�lfogni, hogy ez az elbqv�lQ le�nyzó azonos a r�t kis kacs�val,
akit p�r hete l�tott. H�t vak lett volna? M�g rongyokban is �szre kel-
lett volna vennie ezt a gy�ny�rq alakot!
Hogy �rzi mag�t Woltersheimban? k�rdezte kis idQ m�lt�n.
Eva ragyogó arccal n�zett r�. Sz�p a szeme, �s kedves, finom az ar-
ca!
�, mennyeien! Olyan itt minden, mint a mes�ben. Ez a kast�ly a
termeivel, az erdQ, a r�tek, sz�momra mindez �j �s csod�latos. De a
legszebb az, hogy itt vannak emberek, akik szeretnek, �s akiket sze-
rethetek. Papa, Jutta �s Fritz annyira jók �s kedvesek hozz�m! Na-
gyon boldog vagyok itt.
A f�rfi lopva elmosolyodott. Eva nagyon Qszinte, m�g lelkesed�-
s�ben is. Egy szót sem szólt Helene n�nirQl, sem Silvie-rQl. Nem
fogadhatt�k valami nagy szeretettel...
�s itt van a gonosz mostoha �s a gonosz mostohanQv�r is, szin-
t�n, mint a mes�ben mondta csak f�lig tr�f�san.
Eva r�m�lten kapta f�l a fej�t.
Nem, nem �gy van... Mama nagyon jó hozz�m! Sok sz�p ruh�t
kaptam tQle, �s mindig kijav�tja a hib�imat. Meg Silvie is. Az meg
term�szetes, hogy nem szerethetnek �gy, mint papa vagy Jutta. Hisz
m�r az is csoda, hogy Qk ennyire szeretnek. Sz�rnyen tudatlan va-
gyok, �s rengeteg a hib�m!
Eva szavaiban Qszinte, bqnb�nó gondterhelts�g csengett. Elgon-
dolkozva n�zett r� a f�rfi. Nem v�laszolt, s Eva r�m�lten eszm�lt r�,
mennyit besz�lt az im�nt olyasmirQl, ami igaz�n nem �rdekelheti
G�tz�t. Megint belehas�tott a b�n�tó f�lelem, amelyet G�tz tekintete
keltett f�l benne elQsz�r. Szapor�zni kezdte a l�pteit, hogy min�l
hamarabb megszabadulhasson. A f�rfi �szrevette ezt, de tartotta a
lassabb tempót, s nem engedte el maga mellQl Ev�t.
�gy, teh�t sok hib�ja van? k�rdezte kisv�rtatva.
Nagyon sok felelte Eva hevesen.
Egyn�h�nyat m�r �n is ismerek.
A l�ny k�rdQen n�zett r�.
Igen, igen bólintott G�tz. Kegyed elQsz�r is rendk�v�l ije-
dQs, egy j�mbor lótól is megfutamodik. Azt�n meg mindig les�ti a
szem�t, ha szólnak kegyedhez. Pedig az nem j�rja. Illik ny�ltan sze-
m�be n�zni az embereknek!
� pirult f�lig Eva. M�soknak teljes nyugalommal a szem�be
tudok n�zni! [ Pobierz całość w formacie PDF ]