[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Hát akkor egy új megvásárlása milyen nehézséget jelenthet
szegény grófkisasszonykának!
Ismét felötlött benne a gondolat, amely akkor jutott eszébe,
amikor a lány a kiadójáról beszélt. Mihelyst lesz némi ideje,
véghezviszi a tervét.
Olyan finoman simogatta a lábbelit, mint egy kedves lény
kezét, majd visszatette az íróasztalába. EgykettQre átöltözött
és ellovagolt. Nem is sejtette, milyen gondolatok járnak anyja
fejében. Míg Lore asszony az ablakból kísérte tekintetével,
egyre csak kettejükre gondolt a fiatal grófnQvel.
Ezen az estén, amikor Dalheim asszony már visszavonult,
Conny leült dolgozószobájában az íróasztalhoz, majd írni
kezdett a Holdéi Kiadónak:
Tisztelt Uraim!
Tudomásomra jutott, hogy fordításokkal bízzák meg Adel-
heidis Rodenau grófnQt, és mivel jól tudom, milyen nehéz
helyzetben van, azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy
emeljék duplájára a fizetését. A hölgy természetesen sem-
miképpen sem értesülhet arról, hogy mindez az én közben-
járásomra történik. Jól tudom, hogy a grófnQ képtelen havi
kétszáz márkából megélni, mivel teljesen elszegényedett.
Ahhoz azonban túlságosan büszke, hogy a segítségünket el-
fogadja. Arra kérném Önöket tehát, hogy közöljék a grófnQvel,
annyira meg vannak elégedve a munkájával, hogy
kétszeresére emelik a fizetését. Ezennel mellékelem erre a
hónapra az elsQ kétszáz márkáról szóló csekket, amit ezután
minden hónap végén eljuttatok Önökhöz. Megértésükben
bízva tisztelettel ajánlom magamat:
Conrad Dalheim, Rodenau"
Három nap múlva kézhez kapta a beleegyezQ választ.
Connyval madarat lehetett volna fogatni örömében. Bizonyára
52
Heide Rodenau is örül majd a fizetésemelésnek, miközben
nem is sejti, hogy Conrad intézQnek köze van a történtekhez.
Az utóbbi napokban kínozta a bizonytalanság, mivel semmit
sem tudott a lány állapotáról. Ha már egyszer nem láthatja,
legalább hallott volna valamit felQle! Egyszerqen sehol sem
találta a helyét. Tudta, ha Heide újra lábra áll, eljön hozzá a
majorba, hogy még egyszer köszönetet mondjon neki. A
várakozást azonban nagyon nehezen viselte. Gyakorta simo-
gatta a parányi cipQt. Egyszer aztán eszébe jutott valami. Itt az
ideje, hogy megváljon a cipellQtQl, vissza kell adnia tulaj-
donosának. Ám ha 6 viszi vissza, Trina egyszerqen elveszi tQ-
le, és így semmit sem tudhat meg HeidérQl. De mi lenne, ha az
anyjával küldené át?
Megfogta.a cipQt, és lesietett a nappaliba, az
édesanyjához. Lore asszony mosolyogva pillantott fel a fiára.
- Te itt, Conny? MunkaidQ alatt? Ilyen is ritkán fordul elQ!
- Szeretnék megbeszélni veled valamit, anya - szólt
Conny.
Ezzel elébe rakta a kis nQi topánt. Anyja meglepetten né-
zett rá.
- Hát ez meg micsoda?
- A grófkisasszony cipQje, amit a sérült lábáról húztam
le. Mivel nem tudta felvenni, zsebre dugtam, azután teljesen
megfeledkeztem róla. Most véletlenül a kezembe került. Ter-
mészetesen vissza kell juttatói a gazdájához.
Lore asszony szeme megértQen felcsillant. Sejtette, hogy
Conny eddig egyszerqen nem tudott megválni a cipQtQl. Az
utóbbi napokban világossá vált a számára, hogy a fia cseppet
sem közömbös Heide Rodenau iránt.
- Igazad van - mondta látszólag fesztelenül -, nyomban
vissza kell küldeni az özvegyi házba, a grófkisasszony talán
már hiányolja.
Fia bizonytalanul nézett rá.
- Nem gondolod, anya, hogy érdeklQdnöd kellene az
állapota felQl? Nyilván feltételezi, hogy az intézQ jelentette
neked a balesetet.
- Isten ments, hogy Edelgarda grófnQ ajtót mutasson
nekem!
- Bizonyára nem tenne ilyesmit, ilyen messzire azért
talán nem megy el. A grófkisasszony pédig biztosan örülne a
látogatásodnak.
Anyja ismét visszanyerte jókedvét. Fürkészve nézett a fiá-
ra. Észrevette, milyen nyugtalan az arca. Tudta, mennyire ag-
gódik a grófkisasszonyért, és hogy szeretne biztosat hallani
róla. Ezért halk sóhajjal így szólt:
- Holnap megjön apád! Szörnyen dühös lenne rám, ha
látogatást tennék az Özvegyi házban.
Conny megragadta a kezét, és ráfüggesztette könyörgQ
tekintetét. *
- Apának nem kell errQl tudnia. Különben is csak azért
mennél oda, mert a grófkisasszony beteg. Tapintatlanság len-
53
ne tQled, ha egyszer sem látogatnád meg.
Lore asszony egy darabig töprengett, majd megadóan így
sióit:
f - Akkor nincs más választásom! Átviszem a cipQt, és ha már
ott vagyok, kihasználom az alkalmat, megkérdezem,
válthatnék-e néhány szót a grófkisasszonnyal, hogy a gyógyu-
% lása felQl érdeklQdjem. Talán szerencsém lesz, és Édelgarda
grófnQt nem találom otthon. Ha pedig otthon van, vérbeli
grófnQként tudnia kell, mit kíván az illendQség. Már indulok is,
Conny. De tényleg jobb lesz, ha apádnak egy darabig nem
szólunk errQl a látogatásról, nem tudom, hogyan fogadná.
Semmi szín alatt nem akarok titkolózni elQtte, csak kivárom,
amíg jó hangulatban lesz.
Conny boldogan megcsókolta az anyját. : - Igazán nagyon
kedves tQled, anyám.
- Hm... Átadjam esetleg az intézQ úr üdvözletét is?
[ Pobierz całość w formacie PDF ]